Telefon: +36-30-622-8322

info@corvinpszichologia.hu



A koronavírus járvány pszichés kihívásai

A mindennapokban természetes, hogy életünk egyes területein időről-időre változások következnek be – ezek a változások többnyire elengedhetetlen részei személyes fejlődésünknek –, nagyon fontos tisztában lennünk azzal azonban, hogy ezek a változások az esetek többségében szerencsés esetben fokozatosan mennek végbe, életünknek csupán egy-egy területét érintik, az új élethelyzethez való alkalmazkodás során általában tudunk támaszkodni megszokott életünk többi területére, ez pedig jelentősen segíti a sikeres megküzdést.

A koronavírus járvány pszichés kihívásai A koronavírus járvány pszichés kihívásai

A mostani világjárvány következtében kialakuló helyzet azonban változások olyan sorát hozza magával, ami teljességgel felborítja eddigi megszokott életünket: a járvány ütemének lassítását célzó “szociális távolságtartás” (“social distancing”) betartása, a munka- és tanulási körülmények hirtelen módosulása, a kijárási korlátozások, megszokott tevékenységeink és lehetőségeink elvesztése vagy radikális átalakulása, az önmagunkról és szeretteinkről való gondoskodás lehetőségeinek megváltozása, a járvány következményeként kialakuló egzisztenciális-gazdasági bizonytalanság, és végül, de nem utolsó sorban ide sorolandó maga a betegség jelentette fenyegetés is. Mindezek rendkívül erős stresszforrást jelentenek mind az egyének számára, mind pedig közösségi szinten: a sok egyszerre bekövetkező változás miatt az életünk legtöbb területén nagyon gyorsan kell alkalmazkodnunk a megváltozott körülményekhez, hirtelen nagyon sok új szokást és megküzdési módot kell kialakítanunk, ami mind lelkileg, mind testileg rendkívül megterhelő.

Fontos tisztában lennünk azzal, hogy ebben a mindannyiunkat érintő globális krízishelyzetben még mentálisan teljesen egészséges embereknél is teljesen természetes, ha átmenetileg nehéz, fenyegető érzéseket élnek át, vagy korábban ismeretlen pszichés reakciókat tapasztalnak.

A leggyakoribb pszichés reakciók, következmények az alábbiak lehetnek:

  • szorongás, pánik és/vagy bénultság érzése
  • depresszív hangulat és negatív gondolatok
  • az egészségünkkel vagy szeretteink egészségével kapcsolatos félelmek (adott esetben még az enyhe tünetek vagy könnyen kezelhető betegségek is jelentős szorongást válthatnak ki),
  • halálfélelem
  • a korábban örömforrást jelentő tevékenységek iránti érdeklődés elvesztése, az örömérzés megélésére való képesség csökkenése
  • lehangoltság, gyász érzése – gyakori az ún. “elővételezett” gyász (egy lehetséges jövőbeni veszteségnek a jelenben való átélése, amikor a “legrosszabb forgatókönyvre” készülünk)
  • alvásproblémák (pl. elalvási nehézségek, álmatlanság vagy éppen túlságosan megnövekedett alvásigény)
  • testi tünetek, szomatikus reakciók (pl. hasmenés, fejfájás, étvágytalanság, “stressz-evés”, stb.)
  • tehetetlenség és kiszolgáltatottság érzése, ami különösen a karanténban és fokozott szociális izolációban (pl. egyedül) élőket érintheti súlyosan
  • koncentrációs nehézségek
  • fokozott érzékenység, ingerlékenység

Mit tehetünk annak érdekében, hogy lelkileg is átvészeljük ezt az időszakot?

  • Mindenekelőtt tudatosítsuk magunkban, hogy teljesen természetes, ha rossz érzések, aggodalmak gyötörnek és átmenetileg nem tudjuk ugyanolyan hatékonyan vinni a mindennapjainkat. Adjunk időt magunknak az alkalmazkodásra, engedjük meg magunknak, hogy megéljük az érzéseinket.
  • Tájékozódjunk rendszeresen a járvánnyal kapcsolatosan megbízható, objektív hírforrásokból, de ügyeljünk arra is, hogy megvédjük magunkat attól, hogy elárasszanak bennünket az információk. Ne kattintgassunk hírről-hírre órákon át: ebben segít, ha kijelölünk a napban egy vagy két olyan időpontot, amikor ezzel foglalkozunk, így könnyebben tudjuk keretek között tartani a “hírfogyasztásunkat”.
  • Vigyünk rendszert a mindennapjainkba: alakítsunk ki napirendet, vezessünk be új rutinokat, a megváltozott körülmények között is igyekezzünk strukturálni a napi tevékenységeinket – ez sokat segíthet abban, hogy visszanyerjük biztonságérzetünket, valamint oldhatja a felborult életritmus következtében fellépő tüneteket (pl. az alvászavarokat, étkezéshez kapcsolódó problémákat).
  • Ne feledjük, hogy a “szociális távolságtartás” nem azonos az “érzelmi távolságtartással”: tartsunk rendszeresen kapcsolatot (online, telefonon) a szeretteinkkel, barátainkkal, ismerőseinkkel, akikkel most nem tudunk személyesen találkozni. Ezáltal jelentősen csökkenthetjük a másoktól való tartós elszigeteltség negatív pszichés következményeit.
  • Iktassunk be tudatosan örömteli, azaz kikapcsolódást szolgáló tevékenységeket is a hétköznapjainkba, lehetőleg napi rendszerességgel.
  • Beszéljünk másokkal az érzéseinkről: ezzel megteremtjük a lehetőségét, hogy érzelmileg kapcsolódjunk egymáshoz, ami nagyon sokat segíthet mindannyiunknak abban, hogy megéljük egymás támogatását, ezáltal nagyobb biztonságban érezzük magunkat, csökkenjen az elszigeteltség és magunkra maradottság érzése.

Mikor kérjük pszichológus segítségét?

  • Ha a tünetek annyira felerősödnek, hogy akadályozzák a mindennapi feladataink elvégzését.
  • Ha kínzó érzéseink, gondolataink elárasztanak, nem tudjuk őket hosszabb távon ellensúlyozni, feloldani.
  • Ha a járványhelyzethez kapcsolódó kérdések teljes mértékben kitöltik a gondolatainkat, időlegesen sem tudunk mással foglalkozni.
  • Ha életünk során korábbi krízishelyzetekben elakadtunk, ez pedig megnehezíti a jelenlegi helyzettel való megküzdést.
  • Ha a mostani fokozott stresszel terhelt körülmények korábbi traumatikus élményeket hoznak felszínre, melyek tovább nehezítik, hogy pszichés egyensúlyunk helyreálljon.
  • Ha jelenleg is terápiás segítséget vesz igénybe, lehetőség szerint ne szakítsa meg terápiáját hirtelen, szükség esetén a terápiás munka online is folytatható.

Luthardt Andrea, felnőtt klinikai szakpszichológus