Sokszor hallhatjuk a hétköznapokban, hogy a mai gyermekek egyre kevésbé képesek fenntartani figyelmüket hosszabb időn keresztül (például a tanórákon) és ingerben gazdag környezetre van szükségük, hogy ne váljon unalmassá az adott tevékenység. Az ADHD az egyik leggyakrabban diagnosztizált neuropszichológiai kórkép. Lehetséges, hogy az ADHD csak a 21. századi ember betegsége és az ingergazdag környezet következtében alakul ki? Valóban ilyen sokakat érint a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD), vagy csak a diagnosztikai módszerek váltak kifinomultabbá az elmúlt időszakban? Mikor beszélhetünk egyáltalán kóros figyelemhiányról?
Az ADHD diagnosztikája
A tudományos közvéleményben sincs teljes egyetértés azzal kapcsolatban, hogy valóban egyre több gyermeket érint-e az ADHD problémája. Sok bizonyíték arra mutat, hogy az ADHD genetikaliag öröklődő, neurpszichológiai betegség, ezek alapján azt feltételezhetjük, hogy mindig is voltak olyan gyermekek, akik másképp működtek, mint a többi gyermek és az ADHD egyes tünetei voltak megfigyelhetők náluk (rossz koncentrációs képesség, impulzivitás, hiperaktivitás stb). Azok, akik ebben az elképzelésben hisznek, úgy gondolják, hogy alapvetően nem lett több az ADHD-s ember a modern évszázadokban, hanem a növekvő pszichológiai és diagnosztikai tudásunknak köszönhetően sokkal pontosabban tudjuk azonosítani a zavarra jellemző tünetegyütteseket és megfelelő kezelésben tudjuk részesíteni azokat, akik ebben a neuropszichológiai kórban szenvednek.
Természetesen az is elképzelhető, hogy valóban több lett az ADHD-s gyermek a modern világban, ebben az esetben arról lehet szó, hogy nem a genetika a legmeghatározóbb tényező a zavar kialakulásában, hanem sokkal fontosabbak a szociokulturális tényezők. A kultúra azonban nem csak ilyen formában lehet meghatározó az ADHD-val kapcsolatosan, hiszen azt is észre kell vennünk, hogy a gyermekek viselkedéséről való gondolkodásunk és az elvárásaink meglehetősen megváltoztak az elmúlt évtizedek során. Elég, ha csak az oktatásra gondolunk, ahol a gyermekek rá vannak kényszerítve, hogy 45 percen keresztül koncentráljanak és viselkedjenek fegyelmezetten – holott ez egyáltalán nem természetes helyzet (ráadásául sok kutatás rámutatott, hogy még egy felnőtt ember is körülbelül 30 percen keresztül képes az intenzív figyelmi fókusz fenntartására).
A kulturális ,,össze nem illést” hangsúlyozzák az ADHD-val kapcsolatos evolúciós elméletek is. Azzal érvelnek ugyanis, hogy bizonyos korban a figyelemhiányos hiperaktivitással együttjáró tünetek egykor előnyökhöz juttatták a gyermekeket (pl. aktív, impulzív, hipervokális viselkedés felhívhatta a gondozó figyelmét, ezzel növelve a túlélés esélyét, az agresszió, újdonságkeresés, gyors válaszreakció pedig az ellenségekkel való megküzdés esetén bizonyulhatott hasznosnak). Azonban a szociokulturális elvárások megváltozásával ezek már nem bizonyulnak adaptívnak, hiszen az ipari forradalom után az emberektől elvárták a figyelem fenntartásának képességét és a célirányos, lineáris, feladatközpontú gondolkodást.
Bármelyikről is legyen szó, az biztosan megállapítható, hogy az ADHD diagnosztikája egyre kifinomultabbá vált az elmúlt évtizedekben, ezáltal a megfelelő kezelés is biztosított a zavarban szenvedők számára.
Az ADHD tünetei
Az ADHD tünetei megjelenhetnek már óvodáskorban is, ilyenkor arra lehetünk figyelmesek, hogy a gyermek számára problémát jelent (az életkorának megfelelő szintű) figyelem fenntartása, nem követik az instrukciókat, folyamatosan ,,hangoskodnak” és nem képesek egyhelyben maradni. Kisgyermekkorban természetesen ezek a képességek folyamatosan fejlődnek, hiszen az idegrendszer éretlensége miatt ebben a korban még nem rendelkeznek a felnőttekéhez hasonló kognitív képességekkel. Azonban az ADHD első jelei már itt felismerhetők.
Az ADHD tünetei leginkább kisiskoláskorban (6-12 év) mutatkoznak meg. Ennek az oka feltehetőleg az lehet, hogy a gyermek ekkor egy új közösségbe kerül, ahol nagyon szigorú szabályoknak és elvárásoknak kell megfelelni. Nagyon gyakori, hogy a gyermek otthoni és egyéb környezetben tanúsított viselkedése nagymértékben különbözik egymástól. Az ADHD legfőbb tünete, egyrészt a figyelmetlenség és a szervezetlenség, mely azt jelenti, hogy a gyermek képtelen egy feladatra koncentrálni, az elhangzottakat egyáltalán nem képes felidézni, elfelejti őket. Másrészt hiperaktivitás és impulzivitás jellemzi őket, ami abban nyilvánul meg, hogy a gyermek türelmetlennek tűnik, nem képes várakozni, azonnali ingerekre van szüksége, mások tevékenységébe is beleavatkozik
Általánosságban elmondható, hogy az ADHD tünetei az életkor előrehaladtával, a serdülőkorban konszolidálódnak, a zavar súlyossága csökken. Leginkább a hiperaktivitás mértéke csökken ebben az életkorban, ez a tünet jellemzően egyfajta újdonságkeresésben nyilvánul meg, míg a figyelemzavar azonban továbbra is fennmarad.
Majd kinövi!
Sokáig úgy gondolták, hogy az ADHD csak a gyermekekre jellemző kórkép, azonban a legújabb kutatások azt bizonyítják, hogy bizonyos formában felnőttkorban is fennmarad, bár felnőtt-és serdülőkorban jóval ritkább az előfordulása (kb. 1,1%). A felnőttkori ADHD alapvető tünetei a serdülőkori mintázathoz hasonlítanak, de ekkor már gyakran affektív tünetekkel egészülnek ki, melyek a feszültségben, ingerlékenységben és érzelmi labilitásban jelennek meg.
Az ADHD kialakulása
Több kutatás rámutatott, hogy az ADHD nagyon gyakran összefüggésbe hozható az rossz pszichoszociális környezettel, emellett gyakori az ADHD a koraszülött gyermekek körében és azoknál, akiknek édesanyja dohányzott vagy alkoholt fogyasztott a terhesség ideje alatt. Emellett vannak olyan genetikai tényezők is, melyek szintén valószínűsítik az ADHD kialakulását.
Az ADHD kezelése
Az ADHD diagnosztikája során többnyire a szülők és a tanárok beszámolóira támaszkodnak a pszichológusok, tünetbecslő skálák segítségével, emellett igyekeznek minél szélesebb körben feltérképezni a gyermek viselkedésének jellegzetességeit különböző területeken (pl. iskolai teljesítmény, otthoni viselkedés, egyéb közösségekben való viselkedés).
Az ADHD kezelése, csakúgy, mint a legtöbb pszichológiai és pszichiátriai kórkép esetén, multidimenzionális. Az egyik legfontosabb összetevője a gyógyszeres kezelés, hiszen alapvetően egy neuropszichológiai rendellenességről beszélünk. Emellett elengedhetetlenül nagy jelentőséggel bírnak a pszichoterápiás módszerek (pl. kognitív viselkedésterápia, családterápia stb.). Fontos még továbbá, hogy az ADHD zavar következtében a gyermekek iskolai teljesítménye meglehetősen elmaradott, így ezen részképességek fejlesztése is kiemelkedő jelentőségű az ADHD-val küzdő gyermekekkel való foglalkozás során. Végül igen lényeges pontja a kezelésnek, hogy a gyermek környezetében élők (családtagok, tanárok stb.) megfelelő tudás birtokában legyenek az ADHD-val kapcsolatban, ezáltal megfelelő módon tudják kielégíteni a gyermek pszichológiai szükségleteit.
Amennyiben Önnek, vagy hozzátartozójának segítségre van szüksége, forduljon hozzánk bizalommal!
Kiss Dorottya Mária
Források:
- American Psychiatric Association, D., & American Psychiatric Association. (2013). Diagnostic and statistical manual of mental disorders: DSM-5 5(5). Washington, DC: American psychiatric association.
- Dr. Farkas, M. (2005). Hiperkinetikus zavar, tanulási nehézségek és viselkedési problémák. Gyermekorvos továbbképzés 4(2), 82-87.
- Miklósi, M., Máté, O., & Balázs, T. (2020). A figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar (ADHD) fejlődéspszichopatológiai szemlélete.
- Timimi, S. (2009). Why diagnosis of ADHD has increased so rapidly in the West: A cultural perspective. Rethinking ADHD: From brain to culture, 133-159.
ADHD-val foglalkozó szakembereink:
Dr. Kellermann Mónika, Mendi Rózsa, Tusor Lilla
Időpont egyeztetéshez kérjük hívja az alábbi számot:
(mobilról kattintva azonnal hívható)
