Kapunyitási pánik

A kapunyitási pánik egy olyan folyamat, mely egyre gyakoribb a fiatal felnőttek körében. Elsősorban 18 és 25 év között figyelhető meg, legfőbb jellemzője pedig az 1 hónapnál hosszabb időn keresztül fennálló fokozott stresszállapot és az ezzel való megküzdési nehézségek.

Mit jelentenek a krízisek az ember életében?

Életünk során folyamatos változáson megyünk keresztül, személyiségfejlődésünk nem ér véget a gyermekkor lezárultával. Minden életszakaszban új kihívásokkal találjuk szembe magunkat, mely megköveteli tőlünk, hogy megfelelő megküzdési módokat alkalmazzunk.

A fejlődés pszichoszociális elmélete szerint egyes életszakaszokban kríziseket, konfliktusokat élünk meg. Ezek egyfajta fordulópontot jelképeznek, melyek bár igen sebezhetővé tesznek bennünket, mégis nagy fejlődési, növekedési lehetőségeket rejtenek magukban. A krízisek megjelenésekor az egyén arra törekszik, hogy egy új egyensúlyi állapotot hozzon létre és amennyiben a megküzdés eredményes, sikeresen léphet át a következő életszakaszba.

Fiatal felnőttkor krízisei

Fiatal felnőttkorban (18-30 év) folytatódnak azok a folyamatok, melyek már serdülőkorban is jellemzőek. Ebben az időszakban megváltozik a családunkkal való kapcsolatunk, egyre inkább autonómiára törekszünk, igyekszünk meghatározni, hogy kik vagyunk, milyen lehetőségek rejlenek bennünk. Vagyis kialakítjuk saját identitásunkat, keressük azokat a szerepeket, melyekben úgy érezzük, hogy kiteljesedhetünk hosszútávon.

Ez a pályaválasztás és a (pár)kapcsolatok, közösségek átalakulásának időszaka, nagy valószínűséggel ebben az időszakban tapasztalatokat szerzünk az élet különböző területein és szépen lassan kialakulnak prioritások: családvállalás esetén például a korábbi barátságok, közösségek bizonyos mértékben háttérbe szorulhatnak.

Kapunyitási pánik jellemzői

Legtöbb esetben a kapunyitási fázis négy fázisból áll.

• 1. Fázis: Az első fázisban az ember azt éli meg, hogy bár megtette az első lépéseket a felnőtté válás érdekében és elköteleződött bizonyos dolgok irányában, ezek a dolgok azonban nem megfelelőek, nem illeszkednek abba a képbe, amit elképzelt magának és nem szeretné hosszútávon követni őket. Ide tartozhatnak például a különböző párkapcsolatok, szociális közösségek, vagy a pályaválasztás. Az ezzel kapcsolatos vívódás erős belső konfliktust okoz az egyén számára, hiszen a vágy, hogy kilépjen ezekből a kötöttségekből egyre nagyobb. Ugyanakkor megjelenik az az érzés is, hogy ez a krízis csak a felelősségek elhárításáról szól, úgy érzi, hogy amennyiben változtatna, megbukna a felnőtté válás folyamatában, fél a társadalmi megítéltségtől és attól, hogy a változtatás másokra is hatással lenne, megbántaná őket.
• 2. Fázis: A második fázisban az ember aktív lépéseket tesz, hogy kilépjen a korábbi kötelezettségeiből. Ehhez erős érzelmi folyamatok vezetnek és a változás következtében is kialakulhatnak negatív érzések – például szorongás és félelem attól, hogy mit tartogat a jövő, illetve a korábbi dolgok hiánya miatti szomorúság. Megkérdőjelezheti értékeit és elbizonytalanodhat azokban a dolgokban, amikben korábban hitt.
• 3. Fázis: A harmadik fázisban az ember tulajdonképpen újra átéli a korábbi időszakokra jellemző kríziseket: keresi önmagát, identitását és alternatív megoldásokat a jövővel kapcsolatosan. Bizonytalan érzelemvilág jellemző ebben a szakaszban, a változás keresése és a befelé fordulás a szociális kapcsolatok helyett
• 4. Fázis: A negyedik fázis tulajdonképpen a krízis lezárása, megoldása: az embernek sikerül kialakítani egy olyan identitást és olyan szerepeket találni, melyeket sokkal inkább magáénak érez és már nem mások, hanem önmaga által meghatározottak. Belső motivációkat alakít ki a különböző dolgokkal és tevékenységekkel kapcsolatban, valamint egyre nagyobb az általános elégedettsége, kontrollérzete.

Milyen kapcsolatban állnak a kapunyitási pánik egyes fázisai?

Az egyes fázisok nem feltétlen következnek egymás után, sőt az is előfordulhat, hogy a 4. fázisban kialakított szerepekkel kapcsolatosan is támadhat az az érzése az embernek, hogy nem találja a helyét, újra hibát követett el. Máskor kimaradhatnak egyes fázisok, ebben az esetben azonban nagy valószínűséggel nem következik be a krízis lezárása, ekkor új megoldások után kell nézni.

Egyéni tünetek kapunyitási pánik esetén

A kapunyitási pánik tünetei és a tünetek súlyossága eltérő lehet mindenkinél. Vannak, akik enyhébb szorongást élnek át, elsősorban a jövővel kapcsolatos bizonytalanságok miatt, de előfordulhatnak súlyosabb következmények, például alvászavarok, súlyos depresszió vagy akár pánikrohamok.

Továbbá jellemző a kapunyitási pánikot átélő fiatalok lelkivilágára a kiszámíthatatlanság, ugyanis az egyik pillanatban magabiztosnak, társaságinak, nyugodtnak érezhetik magukat, de ez de ez az érzés megváltozhat, és magányt, zavarodottságot, bizonytalanságot élhetnek meg.

Bizonyos esetekben koncentrációzavarok is jellemzőek lehetnek; rossz összpontosítási képesség, könnyen elterelhető figyelem. Ebben az élethelyzetben a fiatalok szinte csak magukra koncentrálnak, igyekeznek megvalósítani önmagukat, megtalálni újra identitásukat, céljaikat az életben.

Természetes folyamat a kapunyitási pánik?

Fontos kiemelni a kapunyitási pánikkal kapcsolatban, hogy minden fiatalnak szembe kell néznie azokkal a változásokkal, választási lehetőségekkel, melyek ahhoz vezetnek, hogy felelősségteljes, boldog felnőtt életet élhessenek. Ez egy jelentős stresszforrás, de amíg ez a stressz nem válik krónikussá, szorongatóvá, addig ez a krízis normálisnak tekinthető.

Ugyanakkor vannak olyan emberek, akik számára a sok lehetőség, mely ilyenkor eléjük tárul, szorongató, hiszen nincsen semmiféle biztosítékuk rá, hogy a megfelelő döntést hozzák meg. Ez emocionális krízishez vezethet, az egyén elhagyatottnak érezheti magát, kételkedhet döntéseiben és értékeiben – ebben az esetben a stressz és a negatív érzések krónikussá válnak, az egyén nem tud megküzdeni az új helyzetekkel, nem képes a következő életszakaszba való áttérésre.

A kapunyitási pánik megelőzési és terápiás lehetőségei

Sokat segíthet a kapunyitási pánik krónikussá válásnak megelőzésében az önismeret, hiszen minél jobban ismerjünk önmagunkat, tisztában vagyunk azzal, hogy kik vagyunk mi, milyen fontos célokat szeretnénk elérni az életünkben, ismerjük képességeinket, erősségeinket és gyengeségeinket egyaránt, kevésbé tűnhet kiszámíthatatlannak a jövő. Segíthetnek az önismeretben pszichológus szakemberek, részt vehetünk például pályaválasztási tanácsadáson, ahol megtalálhatjuk, hogy melyik szakma lenne a legalkalmasabb számunkra. Egyéb önismereti tréningeken, tanácsadásokon pedig megismerhetjük énünk más részeit egyaránt.

Amennyiben úgy érezzük, hogy a jövő kiszámíthatatlannak, bizonytalannak tűnik előttünk és az ezzel kapcsolatos stressz, negatív érzések megnehezítik életünket, vagy akár depresszív tüneteket észlelünk magunkon, keressük fel egy szakember segítségét. Hatékony stresszkezelő technikákat sajátíthatunk el, illetve, megismerve önmagunkat új célokat fogalmazhatunk meg, csökkentve ezzel a jövő bizonytalanságát.

Kiss Dorottya Mária

Források:

• Atwood, J. D. és Scholtz, C. (2008). The Quarter-life Time Period: An Age of Indulgence, Crisis or Both? Contemporary Family Therapy, 30(4), 233–250.
• Erikson, E. H. (2002): Gyermekkor és társadalom. Osiris kiadó.
• Robinson, O.C. (2015). Emerging adulthood, early adulthood and quarter-life crisis: Updating Eriksonfor the twenty-first century. In. R. Žukauskiene (Ed.) Emerging adulthood in a European context (pp.17-30). New York: Routledge.

Kapunyitási pánikkal foglalkozó szakembereink: 

Bencsik Judit, Kolosváry Eszter, Kőrösy Sára, Moldoványi Csilla, Molnár-Gábor Dalma, Prcsity Violetta, Sebestyén Johanna, Sever Zsófia,  Toma Mónika, Tóth Laura, Valkár Anna