Bejelentkezés: hétfő, kedd 16-20 óra, szerda, csütörtök, péntek 12:00-16:00 között

Szociális szorongás

Szociális szorongás

A szociális szorongás az egyik leggyakoribb pszichológiai zavar, az alkohollal kapcsolatos zavarok és a depresszió mellett. Legjellemzőbb tünete a társas helyzetekben jelentkező félelem és szorongás érzése, olyankor, amikor a személy ki lehet téve mások figyelmének. Enyhébb formái sokak számára ismerős lehetnek, de az már talán kevésbé ismert tény, hogy mikor beszélhetünk krónikus zavarról, milyen tünetek kísérik és milyen eszközökkel lehet gyógyítani.

Milyen életkorban a legjellemzőbb a megjelenése?

A szociális szorongás leggyakrabban 10 és 20 éves kor között jelentkezik, gyakran egyéb zavarokkal, például más szorongásos zavarokkal, major depresszióval vagy szerhasználattal együtt.

Milyen tünetei vannak?

A szociális szorongás tünetei hasonlóak más szorongásos zavarokhoz. Az ember nagyon nagy félelmet él át a szorongást kiváltó helyzetben (remegés, fokozott izzadás,,, gombócérzés” a torokban), valamint pánikroham-szerű tünetek is jelentkezhetnek. A szociális szorongással jellemezhető személyek attól félnek, hogy megalázó helyzetbe kerülnek egy társas esemény során, vagy attól, hogy rossz véleményt fognak kialakítani róluk a többiek. Ez a félelem megjelenik az emberek magatartásában is: kerülik a szemkontaktust, testtartásuk zárt és szegényes mimikával jellemezhetőek. Emellett általában halkan beszélnek és röviden válaszolnak a kérdésekre.

Ez a félelem és szorongás áthatja az élet minden területét, így minden társas helyzetben problémát okozhat – például vizsgahelyzetben leblokkoláshoz vezethet, ez rosszabb teljesítményt és akár munkaképtelenséget is okozhat hosszútávon. A szorongó személyek igyekeznek elkerülni a félelmet kiváltó társas helyzeteket, így a szociális szorongás negatív hatással van a munkahelyi, családi és a baráti kapcsolataikra is. A szociális szorongás hosszútávú pszichés következményei lehetnek továbbá a hangulatzavarok, az alkoholproblémák, evészavarok, valamint drogfüggőség.

A szociális szorongásnak különböző szintjei vannak, gyengébb formája lehet a társas helyzetben megjelenő félénkség és gátlásosság, súlyosabb esteben szociális fóbiáról, még extrémebb esetben elkerülő személyiségzavarról beszélhetünk.

Egyéni jellemzők

A szociális szorongással jellemezhető személyekre általánosan jellemző, hogy az agyuk ,,félelemközpontja”, vagyis az amygdala fokozott aktivációval működik nyugalmi állapotban, illetve ,, fenyegető” helyzetekben egyaránt. Emellett az érzelemszabályozásuk és a gondolataik feletti kontrollérzetük csökkent mértékű, bizonyos hormonok (pl. kortizol, tesztoszteron) szintje ugyanakkor magasabb stresszes helyzetekben.

Nagymértékben befolyásolják a szociális szorongás kialakulását, illetve súlyosságának mértékét bizonyos környezeti tényezők. Igen fontosak a gyermekkori tapasztalatok, például a szülők nevelői stílusa (pl. túlféltő, kontrolláló szülő, érzelmi melegség hiánya, elutasítás, bizonytalan kötődés stb.), az iskolai és iskolán kívüli tapasztalatok (pl. megalázás az egész osztály előtt, kudarcélmények), kortárs kapcsolatok (pl. ellenségeskedés, bullying stb.), traumák (pl. bántalmazás, betegségek).

Emellett a genetika is nagy szerepet játszik a szorongás kialakulásában, mely elsősorban a temperamentum mentén fejti ki hatását. A viselkedésgátlás, neuroticizmus és a fokozott félelmi reakció mind-mind szoros összefüggést mutat a szociális szorongással.

Hogyan alakul ki?

Különböző vélemények vannak azzal kapcsolatban, hogy mi áll a betegség kialakulásának hátterében. Egyes megközelítések szerint, a szorongó emberek nagymértékű félelme abból ered, hogy rosszul ítélik meg a társas szituációkat: a saját szociális helyzetüket túlzottan alacsonyra, míg másokét túlzottan magasra értékelik. Ezekben a helyzetekben olyan feltételezésük alakul ki, hogy mások el fogják utasítani őket és a szorongás miatt kialakuló tünetek miatt még jobban megijedhetnek és a félelem érzése egyre nagyobb és nagyobb lehet. Ráadásul egy önbeteljesítő jóslathoz vezethet az, hogy a szorongó személy figyelme elsősorban önmagára irányul, saját viselkedését monitorozza folyamatosan annak érdekében, hogy jó benyomást keltsen másokban, ez azonban ahhoz vezet, hogy kevésbé figyel beszélgetőpartnerére és ez negatív benyomást kelthet a többiekben. Ennek következtében előfordulhat, hogy a többi ember valóban rosszul fog viszonyulni a szorongó személyhez, ami még jobban növeli a félelmét, szorongását.

Terápiás kezelés

A zavar felismerésében és a terápiás munka megkezdésében nehézséget okozhat az, hogy a szociálisan szorongó emberek nehezen kérnek segítséget, nehezen fordulnak másokhoz, hiszen a legnagyobb félelmük éppen az, hogy mások rosszabb képességűnek, gyengébbnek, kisebbrendűnek ítélik őket.

A szociális szorongás enyhébb formáinak kezelésére elsajátíthatunk olyan technikákat, melyek segítenek bennünket megküzdeni a társas helyzetekben fellépő szorongással, félelemmel. Ezek a módszerek segíthetnek abban, hogy képesek legyünk hatékonyabban irányítani gondolatainkat és pontosabban tudjuk észlelni a valóságot. Az autogén tréning, illetve egyszerűbb meditációs gyakorlatok lehetnek például segítségünkre.

Súlyosabb esetekben azonban érdemes felkeresni szakember segítségét, a leghatékonyabb módszernek a komplex kezelés (terápiás + gyógyszeres) tűnik. A szorongáscsökkentő gyógyszerek a szorongás testi tüneteit enyhítik, a terápia pedig abban segít, hogy a különböző rossz gondolkodási sémákat átstrukturálja.

A leggyakrabban alkalmazott terápiás módszer a szociális szorongás csökkentésében a kognitív terápia. Ennek keretein belül egy gyakorlat során a kliens a terapeuta segítségével elképzel egy társas helyzetet és azt, hogy hogyan viselkedne az adott szituációban, mi az, ami a félelmét kiváltja. A terápiás szoba biztonságos falai között a gyakorlásnak köszönhetően egyre nagyobb önbizalomra tehet szert a kliens, a negatív előfeltételezéseit egy helyzettel kapcsolatban leküzdheti és később ezeket a készségeket a gyakorlatban is képes lesz alkalmazni.

Kiss Dorottya

Források:

  • Perczel-Forintos, D., & Kresznerits, S. (2017). Szociális szorongás és önértékelés: a „Félelem a negatív megítéléstől”(FÉLNE) kérdőív hazai adaptációja. Orvosi Hetilap, 158(22), 843-850.
  • Stein, M. B., & Stein, D. J. (2008). Social anxiety disorder. The Lancet, 371(9618), 1115-1125.
  • Strell-Zimonyi, F., Kovács, A., & Miklósi, M. (2020). A szociális szorongás zavar a fejlődéspszichopatológia tükrében. Neuropsychopharmacol Hung, 22(3), 91-100.

Szociális zavar kezelésével foglalkozó szakembereink:

Bencsik Judit, Bodnár Helga, Sebestyén Johanna, Sever Zsófia, Valkár Anna

Időpont egyeztetéshez kérjük hívja az alábbi számot:

(mobilról kattintva azonnal hívható)

Bejelentkezés:

hétfőn, kedden

16:00-20:00 között

szerdán, csütörtökön és pénteken

12:00-16:00 között

Ha a telefont éppen nem tudjuk felvenni, visszahívjuk Önt!